Miért hasznos egy ilyen program?

Mi az elhízás?

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az elhízás a XXI. század egyik legnagyobb közegészségügyi kihívása. Elterjedtsége az 1980-as évek óta számos európai országban megháromszorozódott, és az érintettek száma továbbra is riasztó ütemben növekszik, különösen a gyermekek körében. Az elhízás az egészségügyi költségek 2-8%-át teszi ki, és a halálozások 10-13%-ának okozója Európában*.

MEGHATÁROZÁS
„A WHO kritériumai szerint az elhízás az egészségre káros következményekkel járó testzsírfeleslegként határozható meg. Egy normál testsúlyú ember 30-35 milliárd zsírsejttel rendelkezik. Amikor valaki hízik, ezek a zsírsejtek először megnövekednek, majd később számuk is megnő. Mivel a klinikai gyakorlatban a testzsír mérését nehéz megvalósítani, az elhízás meghatározásához a túlsúly becslését alkalmazzák.

Michael D. Myers (Minden jog fenntartva)

A túlsúly és az elhízás a testtömegindex (BMI) kiszámításával határozható meg. Ehhez a kilogrammban kifejezett tömeget el kell osztani a méterben kifejezett magasság négyzetével (kg/m2).

Például egy 70 kg súlyú és 1,75 m magas felnőtt BMI-je 22,9 lesz. 
BMI = 70 (kg) / 1,752 (m2) = 22,9.

A 20 év feletti felnőttek BMI-je a következő kategóriák egyikébe sorolható:

Milyen következményei lehetnek az elhízásnak?

2 típusú következményt különböztethetünk meg: a mortalitást és a morbiditást

• Mortalitás: az elhízás az elhalálozások egyik leggyakoribb megelőzhető oka. A kórós elhízás 6-7 évtől 20 évig terjedő időtartammal csökkentheti a várható életkort.

• Morbiditás: Az elhízás testi és lelki (krónikus) betegségeket, így szív- és érrendszeri betegségeket, 2-es típusú cukorbetegséget, magas vérnyomást, obstruktív alvási apnoét, szívinfarktust és bizonyos típusú rákos megbetegedéseket okozhat.

Miért közügy az elhízás?

Kivonat a WHO Európai Regionális Irodájának weboldaláról

Az elhízás és ahhoz kapcsolódó betegségek gyakrabban fordulnak elő az alacsony társadalmi-gazdasági helyzetű csoportok körében. Ők ugyanis hajlamosak több húst, telített zsírt és cukrot fogyasztani, míg a magasabb jövedelemmel rendelkezők több gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak. Ráadásul a leginkább kiszolgáltatott helyzetben lévő rétegek nehezebben jutnak hozzá a sporthoz és a sporteszközökhöz, ami korlátozza számukra a testedzés lehetőségét.

A nem megfelelő életmóddal összefüggő rossz étkezési szokások pedig költséget jelentenek a társadalom számára. Így a felnőttkori elhízás a közegészségügyi költségek 6%-át teszi ki a WHO európai régiójában. Ehhez adódnak azok a közvetett költségek, amelyeket az emberéletek, a termelékenység és a kapcsolódó bevételek elvesztése okoz, és ami végső soron legalább kétszeresére duzzasztja a kiindulási költséget.

Például Spanyolországban az elhízással kapcsolatos teljes költséget évi 2,5 milliárd euróra becsülik. Az elhízásban vagy krónikus betegségben szenvedők gyakrabban hiányoznak a munkából egészségügyi problémáik miatt. Végezetül az egyéb szociális költségeket is figyelembe kell venni, amelyeket például a iskolai kudarcok és a munkahelyi diszkrimináció von maga után.

*Forrás: WHO